Ceglédi Evangélikus Egyházközség

"Erős vár a mi Istenünk..."

Kapcsolat

Ceglédi Evangélikus Templom

2700 Cegléd, Szabadság tér 2.

Ceglédi Evangélikus Gyülekezeti ház

2700 Cegléd, Szolnoki út 2.


Lelkészi Hivatal

Cím: 2700 Cegléd, Szolnoki út 2.

Hivatalvezető: Kántor Erika

Nyitva tartás: Hétfő - Kedd - Szerda - Péntek 8:00 - 12:00

                       Csütörtök 14:00 - 18:00


Szlaukó-Bobál Orsolya

Lelkész

Bejelentkezés előzetes egyeztetés alapján,
az alábbi telefonszámon: 

+36208249266 vagy

Email: orsolya.szlauko@gmail.com

Elérhetőségek:

Tel.: +36 53/317-886 (nyitva tartási időben)

Email: cegledievangelikusgyulekezet@gmail.com

Web: www.cegledievangelikusok.hu

Facebook

Facebook

Keresztelés

Életelemünk a víz

   A víz, életünk egyik legalapvetőbb, leginkább nélkülözhetetlen feltétele. Az élet első kezdeményei a vízben alakultak valamikor réges-régen. Víz alkotja testünknek mintegy hetven százalékát. Víz borítja az otthonunkat jelentő Föld bolygó felszínének több mint kétharmadát. Az eső formájában, égből jövő áldás teszi termékennyé földjeinket, de kincsnek számít a föld alatti üregekben talált víz is, mely az értékes oldott ásványi kincsekkel gazdagodva egészségünket szolgálja. Víz ivása nélkül aligha bír ki élve az ember két-három napnál többet, és vízzel tisztítjuk meg testünket is a külső szennyeződésektől, naponként.

Víz és vallás

  Érthető módon, minden nép kultúrájában nagy szerepe van a szertartásos mosdásoknak, a víz rituális használatának. A vízbe való merülés, vagy vízzel való leöntés régtől fogva, szinte minden nép vallásos kultúrájában szokás volt. A testi mosakodás hasonlata jól kifejezi a léleknek bűntől való megtisztulását. Szinte minden népnek van "szent folyója". A zsidó vallásban is nagy hagyománya van ennek. Jézus kortársa, Keresztelő János, a Jordán folyó mellett hirdette a megtérést és a bűnbánatot, hogy elkerüljék az ítéletet. Akik hittek szavainak, azokat a folyóba merítette, jelezvén, hogy megtisztultak bűneiktől és új életet kezdhetnek.

Keresztség az egyház tanítása szerint

  A keresztség által tehát az ember Krisztus egyházának, a benne hívők közösségének tagjává lesz, és újjászületik örök életre. A keresztények ezt így vallják: "Életem Jézusé. Nincs rajtam hatalma a rossznak. Isten kedves gyermeke vagyok." Amikor Luther Márton nagy lelki megpróbáltatásokat élt át, kétségbeejtő kísértésekkel viaskodott, és élete felől is bizonytalanságban volt, akkor egy krétával, mintegy önmaga számára emlékeztetőül az asztal lapjára írta: "Meg vagyok keresztelve." Ezzel arról tett tanúságot, hogy tudja: Isten szereti őt, és nem hagyja elveszni. Tőle még a szenvedés, sőt a halál sem választhat el többé.

Otthon, vagy templomban?

  A keresztelés szertartásának helye a vasárnapi istentisztelet. Ez azért fontos, mert a gyülekezet tagjai így tudnak együtt imádkozni a szülőkkel, keresztszülőkkel, és felelősséget vállalni azért, hogy az új egyháztag életét támogató szeretetükkel, figyelemmel kísérjék. A kereszténység nem magányos életforma, hanem egy közösséghez való tartozást jelent. A rendszerváltás évéig sok család nem tudta, vagy nem merte nyilvánosan vállalni vallási elkötelezettségét, ezért gyakoribb volt a "háznál, titokban", vagy a szűk családi körben történő templomi keresztelés. 

Gyermekkeresztelés

  A szülők és keresztszülők a gyerekkel az oltár elé állnak. A lelkész imádkozik, buzdító szavakat intéz a jelenlévőkhöz, és felolvassa a Bibliából az úgynevezett "szereztetési igéket". Azért nevezzük így, mert Jézus ezekkel a szavakkal rendelte el a keresztséget tanítványainak. A szereztetési igéket Máté evangéliuma végén, az úgynevezett "nagy missziói parancsban" olvashatjuk: Jézus Krisztus mennybemenetele előtt ezt mondta tanítványainak: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,18-20) Ehhez szoktuk még hozzáolvasni Jézusnak ezt a mondatát: "Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül." (Mk 16, 16)

   Ezt követően a lelkész kérdéseket intéz a szülőkhöz és keresztszülőkhöz. Először hitükről tesznek tanúságot a Kr. u. 4. században megfogalmazott Apostoli Hitvallás szavaival: "Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen."

Lelkész: Akarjátok-e, hogy ez a gyermek a szent keresztségben részesüljön, ezzel Isten gyermeke, és Krisztus egyházának tagja legyen?
Szülők és keresztszülők: Akarjuk.
Lelkész: Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok e gyermek hívő kereszténnyé neveléséről?
Szülők és keresztszülők: Vállaljuk.

Vízzel való leöntés

   Ezután a lelkész és a keresztanya a gyerekkel az oltár elől a keresztelő medencéhez lép, ahol a lelkész megkérdezi, mi a gyermek neve. A keresztanya válaszol, a lelkész pedig három csepp vizet önt a gyerek homlokára "az Atya, Fiú, Szentlélek nevében", majd áldást mond rá. Végül mindnyájan visszalépnek korábbi helyükre.


Csak csecsemőket lehet keresztelni? - Felnőtt keresztelés

   Sokan azt gondolják, hogy a keresztelés csak csecsemőkorban történhet. Hallunk néha olyan kijelentéseket, hogy a "gyereknek elmaradt a keresztelője, szégyenszemre pogány lesz". Pedig bármilyen hihetetlen, de a keresztények között nem azzal kapcsolatban akadnak nézeteltérések, hogy lehet-e felnőttkorban is keresztelkedni, hanem épp ellenkezőleg: sokan - például a baptisták, pünkösdiek, és általában az ún. "szabadegyházak" - épp a csecsemőkori keresztség jogosultságát vonják kétségbe. Milyen alapon? Egyszerű: a keresztség a megkeresztelt személy életére vonatkozó sorsdöntő esemény. Hogyan tudná egy öntudatlan kisbaba eldönteni, hogy mi a jó neki? Sem helyeselni nem képes, sem pedig tiltakozni nem tud ellene.

   Mi is feltehetjük a kérdést: helyes-e, ha a szülők és keresztszülők döntenek a gyerek helyett és nevében? Hiszen akik nagyobb korukban keresztelkednek meg, azok helyett már nem a keresztszülők, hanem saját maguk tesznek hitvallást, és egyben részesülnek a konfirmációban is. Mégis, a hívő szülők gyerekeit az egyházban korai időktől fogva megkeresztelték. Az evangélikusok számára a csecsemőkori keresztség azt fejezi ki, hogy Isten irántam való szeretete megelőzi az én hitemet. Ahogyan a világra történő születésünk is rajtunk kívül álló akarat eredménye, úgy az üdvösségünk is egyedül Isten munkája. Ugyanígy, mi evangélikusok, nem tulajdonítunk jelentőséget a víz mennyiségének, és a teljes alámerülésnek sem, hiszen azt tartjuk, hogy a keresztségben Isten cselekszik, nem pedig a lelkész, vagy a víz.

   Mindez nem jelenti azt, hogy ha valakit nem kereszteltek meg csecsemőként, az hátrányt szenvedne. Ha valaki felnőttként jut arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik, akkor már nem keresztszülők válaszolnak helyette a feltett kérdésekre, hanem ő maga. A felnőttek megkeresztelését tehát tanítás előzi meg. A keresztelés ebben az esetben nem válik külön a hit megerősítésétől, vagyis a konfirmációtól, hanem azzal egybeesik. A megkeresztelt felnőtt a gyülekezet teljes jogú tagjává lesz.

Keresztszülő

   A keresztszülői tisztség sajnos a legtöbb ember számára csupán azt jelenti, hogy születésnapra, karácsonyra, konfirmációra, ballagásra értékes ajándékokkal illik elhalmozni a keresztgyerekünket. Nem becsüljük le az anyagi dolgokat, hiszen azokra is szükség van, de ennél sokkal fontosabb, hogy felelősséget tudjunk vállalni a keresztelés alkalmával tett fogadalmunkért. Látnunk kell, hogy léteznek múlandó és örök dolgok; a keresztségben pedig örök sorsunk a tét. Az anyagiak közt is jelentős értékbeli különbség lehet. Bármennyire is ellenkezik a világ értékrendjével, de egy ajándékba kapott tartalmas könyv nagyobb kincs, mint egy csillogó ékszer.

   Nincs nagyobb jelentőségű dolog, mint hogy egy ember életében megismerje Isten szeretetét, naponként átélje jelenlétét, és tudja, hol keresse őt. A keresztény szülők és keresztszülők szép hivatása éppen az, hogy a megkeresztelt gyereket támogassák lelki fejlődésében. Tanítsák őt az evangélium igazságaira, és biztassák, hogy örömmel vegyen részt a gyülekezet életében. Ezt természetesen csakis példamutatással lehet elérni, és semmiképpen sem erőszakkal. Ellentmondásos dolog, amikor egy gyereket megkeresztelnek ugyan, de a hitoktatásban való részvételét, vagy a családnak az istentiszteleten való rendszeres jelenlétét már nem tartják fontosnak. A jó keresztszülő elsősorban elkötelezett keresztény ember, aki maga is élete legfőbb javának tartja, hogy Isten örök életre hívta el őt, és ezt az örömét kívánja megosztani másokkal - keresztgyerekével is.

Keresztelés feltételei

   Természetes dolog, hogy minden közösségbe tartozásnak vannak feltételei. Az egyház a Jézus Krisztusban hívők közössége. A hit megvallása a keresztségben is megnyilvánul. A keresztény szülők gyerekeit megkereszteljük. Kézenfekvő tehát, hogy a megkeresztelendő gyerek szülei és a leendő keresztszülők is megkeresztelt hívő emberek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert említettük, hogy a keresztszülői mivoltról alkotott elképzelések meglehetősen átalakultak korunkban. Mai társadalmi viszonyaink között előfordul, hogy valamelyik szülő, esetleg a keresztszülői tisztségre kiszemelt nagybácsi, vagy nagynéni maga sem részesült még a keresztség szentségében. Mi lehet ilyenkor a teendő?

   A keresztség, mint mondtuk, nincs a csecsemőkorhoz kötve. Mielőtt a gyerek megkeresztelésére sor kerülne, a meg nem keresztelt szülő, vagy a keresztszülő-jelölt részesül a keresztségben. Egy felnőtt keresztelése természetesen másfajta előkészületekkel jár, mint egy csecsemőé. A felnőttnek előzőleg meg kell ismernie az egyház tanítását, hogy megvallhassa Jézus Krisztusba vetett hitét. Itt nem mások tesznek hitvallást a megkeresztelendő helyett, hanem ő maga. Keresztszülő lehet tehát minden megkeresztelt egyháztag. A keresztség szentségének érvényét a történelmi egyházak kölcsönösen elismerik. Ha tehát valakit katolikus, vagy református templomban kereszteltek, az éppúgy lehet evangélikus gyermek keresztszülője. Gyakran megkérdezik tájékozatlanságból, hogyan lehet "átkeresztelkedni", ilyen azonban nem létezik, és ennek a kifejezésnek nincs is értelme.