Egyházi temetés 

   Néha szinte megfoghatónak érezzük Isten jelenlétét, máskor pedig olyan, mintha elrejtőzött volna. Különösen akkor tűnhet távolinak a Mindenható, ha elveszítünk valakit, akit szeretünk. Pedig hitünk szerint Isten ilyenkor is mellettünk van, és elkíséri az úton azt is, aki eltávozott közülünk. Mindez kifejezésre jut az evangélikus temetési liturgiában, melynek alapja a halál elkerülhetetlenségének tapasztalata és a feltámadásba vetett reménység.

Miért egyházi temetés?

   A temetésen a gyászolók mellett ott van a keresztény gyülekezet is. Akkor is így van ez, ha a gyülekezetet csak a lelkész képviseli. A gyülekezet ezzel kifejezi azt, hogy részt vesz a gyászolók fájdalmában. Ahogyan Jézus keresztre feszítésében Isten részt vett az ember halálában, úgy a lelkész, a gyülekezet jelenléte a temetésen erre utal. Isten nem hagyja az embert egyedül a halálban és a gyászban. Jelenléte az ember egyetlen reménysége. A lelkész és a gyülekezet feladata, hogy a gyászban kísérje a gyászolókat, ahogyan Isten sem hagyja el az embert a halálban. A lelkész eközben megszólaltatja a temetésen Istennek azt az üzenetét, amely a halál Jézus Krisztusban történt legyőzéséről, a kegyelmes Istenbe vetett reménységről, és az örök élet távlatáról szól.